“A HIDAKAT ORVOS ÉS BETEG KÖZT ÚJRA FEL KELL ÉPÍTENI”

A Covid-járvány sok mindenre rávilágított napjaink egészségügyében, és sok mindenre rá is kényszerített orvost és beteget. Meg kellett találni azokat az érintés-és találkozásmentes formákat, amivel nem vész el az orvos és beteg folyamatos kapcsolata. A digitális eszközöktől idegenkedő orvosok és hozzájuk hasonló betegeik is kénytelenek voltak használni a technológiát – és sokan rájöttek, felesleges volt az aggodalmuk. Sokan a járvány kapcsán döbbentek rá, mekkora érték az egészség, talán páran arra is, hogy megelőzni könnyebb lenne, mint kezelni.

A krónikus betegek helyzete nem egyszerű járványidőszakban. Az Ormos Intézet hogyan tudja őket támogatni, kik azok, akik az intézet szakembereihez fordulnak?

Az Ormos Intézethez bárki fordulhat, aki a szakrendeléseink profiljába eső betegséggel küzd. Betegeinkre az átlagosnál nagyságrendekkel több időt és odafigyelést szentelünk, ez egyfajta minőségi fokmérőként is értelmezhető.

A krónikus betegek helyzete nem csak járványidőszakban nehéz, hiszen betegségük nem, vagy csak lassan gyógyítható, folyamatos ellenőrzést igényelnek, hogy állapotuk ne romoljon. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy betegségük nem is feltétlenül okoz olyan panaszt, amivel orvosukhoz rohannának, tehát állapotuk rosszabbodását sokáig észre sem veszik. Gondoljunk csak például a magas vérnyomásra, melynek betegségként való elfogadtatása is igen nagy nehézségekbe ütközik, vagy a cukorbetegségre, esetleg a leginkább e kettő következményeként kialakuló, panaszt szintén sokáig nem okozó idült veseelégtelenségre.

Folyamatosan támogatásra van szükségük az elhízottaknak is. Ők, ha felismerik, hogy állapotukon változtatni kell, nagyon igénylik a kapaszkodót, azt a helyet, szakembert, biztatást, informatikai támogatást, amihez nyúlhatnak, ha hosszú távon szeretnének a túlsúlyuktól szabadulni.

A járványhelyzet, és különösen a tavaszi időszakban szigorított kijárási szabályok látványosan elvágták egymástól a betegeket és a kezelőszemélyzetet, ha úgy tetszik, hirtelen egy folyó két külön partjára kerültünk, amin nem voltak hidak. Ezeket a hidakat fel kellett építenünk, melyek ismét összekötik a betegeket az orvossal, ebben elsősorban az informatika volt segítségünkre. Kiépítettük és azóta is működtetjük azokat az informatikai rendszereket, melynek segítségével betegeinknek személyes megjelenés nélkül is tudunk segítséget nyújtani.

Hirtelen szinte az egészségügy minden területén megjelent a digitális transzformáció. A receptek a felhőbe kerültek, új szabályozást kapott a távdiagnosztika és kezelés. Új szoftverek, betegtámogató eszközök jelentek meg, fontosak lettek azok a módszerek, amelyek kevesebb személyes találkozással, vagy személyes találkozás nélkül is működnek. Hogyan fogadták ezt az orvosok, betegek, és mik azok, amik járványhelyzet nélkül is hasznosak, hatékonyak?

Az egészségügyről tudni kell, hogy minden olyan újítást, ami nagyon megváltoztatja a bevett gyakorlatot bizalmatlanul és szkeptikusan fogad. Különösen igaz ez azokra a rendszerekre, melyek a személyes orvos-beteg találkozás helyett informatikai, vagy telekommunikációs csatornákra terelik az információáramlást. A kezdeti bizalmatlanság gyorsan elszáll, ha egy rendszer könnyen kezelhető, bizonyítottan hatékony és megkönnyíti a napi munkát.

Már bizonyították a létjogosultságukat a teleradiológiai eszközök, különösen cukorbetegek gondozása és egyes kardiológiai betegségek kapcsán a különféle telemetrikus eszközök, az orvosi döntéshozatalt szoftveresen segítő rendszerek. A széles körben elérhető, felhő alapú egészségügyi adattárolás és szolgáltatás használata is igen hasznosnak és úgy gondolom költséghatékonynak is bizonyul, segítségével az információáramlás jelentősen felgyorsul, és valószínűleg csökken a feleslegesen többszörözött vizsgálatok mennyisége is. Hatalmas kihasználatlan potenciál lapul a mostanra már mindenki zsebében megtalálható okoseszközökben, ezeket jól használva, nagy tömegeket elérve új ajtót nyithatnánk a prevenció és az egészségtudatosság irányába. A járványhelyzet szülte megoldásként az orvos-beteg kommunikációban tesztelhettük eddig nem rutinszerűen használt digitális csatornák működőképességét, nagyobb hangsúlyt kapott a telefon és a videokonferencia is.

Ahogy egyre többet tudunk a COVID-járványról, úgy kerül előtérbe, hogy sokan súlyos árat fizetnek az eddigi helytelen életmódért, vagy egészségügyi állapotuk elhanyagolásáért.  A nem jól karbantartott cukorbetegség, magas vérnyomás, a nagyfokú elhízás mind növeli a súlyos szövődmények kockázatát. De még mindig nem késő, mit tehetünk egészségi állapotunk jobbításáért?

A Covid-19 betegséggel most ismerkedik az emberiség. Az eddigi, népességet tizedelő járványokhoz képest azonban most sokkal jobb helyzetben vagyunk, a pestis, vagy spanyolnátha időszakához hasonlítva az egészségügyi tudásunk, rendszerint fejlettsége, reagálási képességünk összehasonlíthatatlanul magasabb szinten van.

A Covid19 betegségről eddig gyűjtött tapasztalat, adatmennyiség, hatalmas és annak átadási sebessége évekről gyakorlatilag másodpercekre gyorsult. Gyorsabban halad az információ a betegségről, mint maga a betegség. Ebből az információáradatból körvonalazódik két tényező, ami a Covid19 betegség lefolyását súlyosbítja, az egyik a D vitamin-hiány, a másik az elhízás. A D vitamin hiányát viszonylag könnyű orvosolni: be kell menni a patikába, vásárolni kell D3 vitamint és el kell kezdeni szedni! Nyilván ennek is megvannak a kritériumai, szabályai, korlátai, erre most nem térnék ki. Sokkal nehezebb a helyzet az elhízással. Az elhízás egyes vélekedésekkel ellentétben nem menő, nem szép, nem lehet rá büszkének lenni és főleg nem követendő példa. A WHO külön betegségként definiálta, az elhízott emberek tehát betegek, betegségük sokrétű, anyagcseréjük, mentális állapotuk, egyéni és társas viselkedésük is megváltozik, ezek együttes hatásaként alakul ki a túlsúly, ami aztán nagyon sok egyéb betegség kialakulásához vezet, és jelentősen lerövidíti a minőségben megélt életévek számát.

Az elhízottak általában előbb-utóbb cukorbetegek lesznek, vérnyomásuk megemelkedik, mozgásszerveik tönkremennek. Köreikben a depresszió, szívelégtelenség, daganatos betegségek is sűrűben fordulnak elő. Ezek leírva riasztóak, a valóság viszont az, hogy főleg a fiatal elhízottakat, akiknek leginkább tenni kéne betegségük ellen, ez egyáltalán nem érdekli. Az emberek 40-60 éves kor körül kezdenek eszmélni, hogy a túlsúllyal tényleg kezdeni kéne valamit. Az elhízással nem lehet se elég korán, se elég későn elkezdeni foglalkozni, mindenki, aki felismeri, hogy tévúton jár és elkezd a túlsúlya ellen tenni valamit, nyer.

A cukorbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés, szívelégtelenség már olyan következmények, amik folyamatos otthoni ellenőrzést, szakorvosi kontrollt igényelnek, amik rombolják az ember életminőségét. A legjobb az lenne, ha ki se hagynánk alakulni őket.

Életmód-tanácsadó szoftverünket úgy fejlesztettük, hogy szinte minden fontos területen nyújtson segítséget – diéta, étrend-tervezés, mozgás, a betegséggel összefüggő adatok naplózása. Már jó pár hónapja használják az Ormos Intézet páciensei a szoftvert. Mik a tapasztalatok, visszajelzések?

A fogyni vágyók nagyon szeretik a rendszert, hamar megtanulják a használatát és mind rácsodálkoznak arra, hogy finomakat esznek, változatosan főznek és csodák csodájára, a testsúlyuk mégis csökken. Ezt semelyik másik rendszer sem képes nyújtani.

Gyakorlatban is megtapasztalják azt, hogy a hosszú távú fogyáshoz nem ajtóstul kell a házba rontani, nem önsanyargatás, éhezés, nulldiéta, megszorítások tömkelege és egyéb, testet, lelket felőrlő, hosszú távon tarthatatlan önkínzás szükséges, hanem tudatos, tervezett táplálkozás.

Persze, nem árt, ha az illető valamilyen testmozgást is választ magának, de itt is hangsúlyozzuk, hogy nem az a cél, hogy hétfőről szerdára maratont fussunk, vagy, hogy akkora terhelést vezessünk be, amiben a testünk egyáltalán nem partner. Lassan, fokozatosan kell a mozgást is úgy felépíteni, hogy lehetőleg ne párosuljon negatív élményekkel.

Ha a diétát és a testmozgást sikerül úgy összerakni, hogy könnyen végezhető és élvezetes, akkor lehet csak hosszú távon eredményt elérni, erre törekszünk és többek között ezért is van beépítve a rendszerbe egyedülállóan a betegek hangulati helyzetének a követése.

Pár hónapja írtunk az ALSAD Medical vezetőjének, Varga Lászlónak tapasztalatairól, ahol arról számolt be, a saját életében és volt mit rendbe tennie. Sajnos tudjuk, hogy az orvosok közül is sokan túlsúlyosak, nem tudnak időt szakítani egészséges életmódra, étkezésre. De van, aki felismeri, és még időben változtat – neki legalább a tudása megvan hozzá. Ha nem vagyunk indiszkrétek, Doktor úr személyes tapasztalatokkal is rendelkezik a téren, hogy fogyni néha muszáj, és cseppet sem lehetetlen. Hallhatunk esetleg pár szót erről, hogy a páciensek és leendő páciensek elé példaképként is odaállhasson az orvos, aki nemcsak tudását, de személyes hitelességét is latba veti, amikor az életmód-váltás előnyeiről győzködi a hozzá fordulót?

Úgy gondolom, hogy erről a betegségről csak az tud hitelesen és együttérzően beszélni, csak az tudja átérezni a pszichés mélységeit, aki maga is érintett. Hízásra hajlamos emberként pontosan tudom, hogy mit jelent az életen át tartó aktív testsúly kontroll és a gyerekkor óta tartó megbélyegzettség. Az elhízottakat nagyon egyszerű lusta, akaratgyenge embernek beállítani, ám ez a betegség ennél sokkal szerteágazóbb, és a testsúly normalizálásáért küzdőket megbélyegezni súlyos tudatlanságra és az empátia teljes hiányára vall.

A fogyás iránti vágytól vezérelve, elkeseredettségében az ember nagyon sokat hibázik. A hibák mindig visszaütnek és kilátástalanságba taszítják azt, aki fogyni szeretne. Ez nem az elhízott ember bűne, ezért azok a csodamódszerek, gyorsdiéták, varázsporok, tabletták felelősek, amik kihasználva a túlsúlyos ember vágyai miatti kiszolgáltatottságát, rövid idő alatt irreális és tarthatatlan mértékű testsúly csökkenést ígérnek.

Egyik módszer sem tesz említést arról, hogy mi jön a kúra után, ezeknek ugyanis rendre az a végük, hogy a testet, lelket felőrlő fogyókúra végeztével pár hónapon belül az eredeti súly, vagy még több tér vissza, a fogyókúrázó csalódottságában pedig a hűtőben talál vigaszt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy végigbukdácsoltam az összes fogyókúrás lehetőséget, egyik rosszabb volt, mint a másik, és évtizedek mentek el sikertelenül. Fel kellett ismerni, hogy a „fogyókúrának” maximum a küzdősportban van létjogosultsága, ahol a mérkőzés idejére be kell férni az adott súlykategóriába, ha a világ dől is össze!

Az elhízás nem oldható meg kúraszerű fogyással. Aki hosszú távon gondolkodik, annak a fogyókúrát, mint fogalmat el kell felejtenie. Olyan módszert kell választani, ami könnyen tartható, nem üt el markánsan a megszokott életviteltől, nem jár negatív élményekkel és évekig folytatható.

Én az ALSAD rendszer analóg változatával kezdtem sikeres testsúlycsökkentésbe, több év alatt 25 kg túlsúlytól sikerült megszabadulnom és életemben először éreztem úgy, hogy van kiút az elől, hogy az embert a saját zsírtömege temesse maga alá. Az elért eredmény felett folyamatosan őrködni kell, és nem szeretem a hozzánk forduló túlsúlyos emberek elé ezt példaként állítani. Amit tőlünk várhatnak, az egy, kiválóan használható informatikai támogatás, professzionális dietetikai segítség és a betegségben érintett orvos értő és empatikus támogatása.

Ha túlleszünk a járványon, hogy látja: egészségtudatosabbak lesznek-e az emberek, több figyelmet szentelnek-e egészségüknek? Esetleg használják-e majd többet a most megszokott, remélhetően megszeretett digitális eszköztárat?

Az egészségtudatosság egyfajta divattá kezd válni bizonyos körökben, ám szakszerű támogatás nélkül rettentő sok tévhit él az emberek tudatában, hogy hogyan is kéne ezt csinálni.  Ha az ember megkedvel valamit és használata beépül a napi rutinba, azt nehezen tudja elengedni. Tapasztalatok szerint az ALSAD rendszer ilyen. A felhasználók száma folyamatosan növekszik, előbb-utóbb eléri a „szájhagyomány útján terjedés” állapotát, a használók elkezdik ismerőseiknek, rokonaiknak bemutatni és elmondják róla saját tapasztalataikat, elmesélik, hogy milyen a rendszert használni, hogy mekkora változásokat sikerült vele elérniük. Ha a rendszer segítségével érezhető változást sikerülne elérni a magyar társadalom túlsúlyosságát illetően, annak szinte felfoghatatlanul nagy prevenciós értéke lenne.

Előbb-utóbb valószínűleg egyre több kolléga is fel fogja ismerni ennek a rendszernek az értékeit és saját elhízott betegeit is elkezdi majd ezzel kezelni, mert, valljuk be, az asztal túloldaláról odavetett „Maga túlsúlyos, fogyjon le!” félmondat semmit sem ér. Csak arra jó, hogy az orvos közölte a beteggel az elhízás tényét, ami valószínűleg nem hat az újdonság erejével. Terápiát pedig nem adott rá.

A közegészségügyben lát lehetőséget, hogy az ALSAD és a hozzá hasonló digitális segédeszközök teret nyerjenek, és segítség a magyarok mindennapjait? Esetleg tud-e jó példát külföldről orvosként, ahol már a népegészségügyben is szívesen használnak szoftvereket, alkalmazásokat, okoseszközt?

Nagyon sokat profitálna belőle az egész magyar társadalom, ha többek között az ALSAD rendszernek az ismertsége szélesebb körű lenne és felépülne egyfajta tudatosság az étkezés, életmód és testsúly kontroll felé. Úgy tapasztalom, hogy Magyarországon, pont, ahol a preventív szemléletű közegészségügyi hozzáállásra hatalmas szükség lenne, a napi gyakorlatban kampányszerűen elhangzó közhelyekben és erre ásítással reagáló betegekben merül ki a betegségmegelőzés. Az egészségügy pedig leterheltségéből és a célcsoportot rendre elvétő kommunikációs hibákból, rossz kommunikációs stratégiákból adódóan képtelen ebben a kérdésben fordulatot elérni.

Ha belegondolunk, tulajdonképpen nem is az orvosnak lenne ez a feladata, mivel általában fehér köpenyben nem tömegkommunikációs szakemberek ülnek az asztal mögött, de a felismerésnek lassan meg kéne születnie, hogy a helyesen, célcsoportra szabottan, szakemberek által kimunkáltan kommunikált üzenetnek közegészségügyi hozadéka van. Ezt nem lehetne félvállról venni, kipipálni, hogy „Hát, mi elmondtuk”, aztán nyugtázni az eredménytelenséget.

Prevenciót nem 75 éves korban kezdünk, azzal elsősorban a fiatalokat kell elérni. Ők pedig nagyon szívesen használnak okoseszközöket, informatikát a mindennapjaikban.

Sajnos kollégák közt is találni olyanokat, akik az okoseszközökre szükséges rosszként, vagy egyenesen betegségek rizikófaktoraként tekintenek, és nem a fiatalok felé nyíló kommunikációs ajtót látják bennük. A nyugat-európai országokban egyre több közegészségügyi stratégiai irányokat támogatnak informatikai megoldásokkal, applikációkkal. Például az egyik legelhízottabb nemzet az Egyesült Királyság, ahol nemzeti „fogyást és egészséges étkezést” támogató kampányok indultak. Igaz, ehhez kellett Boris Johnson koronavírus fertőzése is…

Vagy érdemes megemlíteni a német törekvéseket, melyek kiemelten kezelik a prevenciót, és ezt az „App auf Rezept” kampánnyal támogatják meg. Lehet, hogy futurisztikusan hangzik, hogy egy orvos Applikációt írjon fel receptre a betegnek. Miért ne? A 2020-as év bebizonyította, hogy van létjogosultsága. A világ egyre inkább ebbe az irányban halad, az egészségügynek fel kell vennie a tempót és ahelyett, hogy hagyja maga mellett elrohanni a jövőt, a saját szolgálatába kell állítania az új eszközöket egy egészségesebb társadalom formálásának érdekében.

Lajkó Éva

2020.12.18.