A reggeli ébredést igencsak meg tudja könnyíteni egy friss, meleg péksütemény, ahogyan a pékségek felől érkező finom illatok is egyből a kóstolásra csábítanak. Néha engedhetünk ennek a kihívásnak, de azért figyeljünk a mennyiségre, gyakoriságra!
Mit nevezünk péksüteménynek?
A hivatalos megfogalmazás szerint az ipari (kisipari) körülmények között, különböző összetétellel, vizes, tejes, dúsított tésztából előállított termékek gyűjtőneve, amelyek összetételében az étkezési zsiradék és a cukor együttes mennyisége a felhasznált lisztre számított 10%-ot nem éri el.
Lehetnek sósak vagy édesek, és az összetételük alapján is igen eltérők lehetnek. Íme egy rövid, de nem teljes felsorolás a lehetséges variációkról:
- vizes tésztából készült péksütemények: vizes zsemle, zsemlecipó;
- tejes tésztából készült péksütemények: tejeskifli, sós kifli, fonott kalács;
- dúsított tésztából készült péksütemények: vajaskifli, uzsonnarúd.
A finom pékárukat is ide sorolhatjuk. Ezek érdekessége, hogy az étkezési zsiradék és a cukor együttes mennyisége a felhasznált lisztre számítva legalább 10%. Ilyenek például a:
- tojással dúsított tésztából készült finom pékáruk: briós, puffancs, kuglóf, finom fonott és foszlós kalács, bukta, ökörszem;
- omlós tésztából készült finom pékáruk: édes, sós, tepertős pogácsa, pozsonyi kifli, bejgli, pitefélék;
- leveles tésztából készült finom pékáruk: sajtos rúd, leveles pogácsa, rongyos kifli, túrós és lekváros táska, leveles csigák, búrkifli, tiroli rétes.
Mennyi az annyi?
A felhasznált alapanyagok jelentősen meghatározzák, melyik péksüteményt milyen gyakran, milyen mennyiségben javasolt az étrendbe terveznünk. Emellett természetesen az is fontos, hogy kinek az étrendjéről van szó. Az édes péksüteményeket ritkábban, heti 1-3 alkalommal is fogyaszthatunk, de inkább desszert jelleggel, vagy egy kisétkezés keretében, amikor a plusz energia mellett (mert mondjuk éppen sportoltunk) némi ínyencségre is várunk. A sós péksütemények már gyakoribb szereplői lehetnek a mindennapjainknak, hiszen például a zsemle, kifli sokszor alapanyaga a reggeliknek, vagy akár a hideg vacsoráknak is, nem beszélve a nap közben elfogyasztott szendvicsekről. Jó, ha ezekhez minél több zöldséget is fogyasztunk.
Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt?
Ma már számtalan péksütemény közül válogathatunk a boltokban, pékségekben. Így mindenki megtalálja a neki ízben és összetételben is megfelelőt. Ha magunk készítünk péksüteményt, akár sósat, akár édeset, kicsit átvariálhatjuk az eredeti, klasszikus recepteket is. Például:
- A finomliszt egy részét kicserélhetjük teljes kiőrlésű lisztre, vagy keverhetünk a tésztába egy kevés zab-, vagy búzakorpát is, ami szintén növeli a rosttartalmat és pótolja a finomliszt ebbéli hiányosságait. A kész termékek esetében is válasszuk gyakran a rostdúsabb (pl. teljes kiőrlésű) péksüteményeket!
- A cukortartalmon is van mit spórolni, a legtöbb recept kevesebb cukorral is finom lesz. Amennyiben fontos a napi szénhidrátfogyasztásunk mérséklése, a cukor olyan, por alakú édesítőszerekkel is kiváltható, amelyek kifejezetten sütésre is használhatók, mivel nemcsak édesítenek, de tömeget is adnak a tésztának. Ilyen például az eritrit, nyírfacukor. A cukorbetegek az utóbbi szénhidráttartalmával is számoljanak! Idővel ezek használatát is könnyebb begyakorolni.
- A sós péksüteményeknél a liszt minősége, összetétele mellett a szokottnál kevesebb só használatával, a felhasznált túró, tejföl, sajt zsírtartalmának csökkentésével (a kisebb zsírtartalmú termékek választásával) is javíthatunk a végeredményen.
Hiába variálunk az összetevőkön, és azok mennyiségén, az átalakított péksütemények esetében is fontos a mértékletes fogyasztás, ne essünk túlzásokba ezekkel sem!
A különféle táplálékallergiában, -érzékenységben szenvedők számára különösen fontos, hogy vásárlás és fogyasztás előtt alaposan tájékozódjanak az adott péksütemény összetételéről, valamint a gyártási körülményekről is. Utóbbi például amiatt fontos, mert az is számít, hogy az adott üzemben, pékségben használják-e, használták-e az adott allergént (például glutén tartalmú lisztet), amellyel (akár az azonos légtér, felületek, eszközök révén) szennyeződhettek a termékek.
Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)
2022.01.20.
