A testkép és az étkezés közötti kapcsolat szorosabb, mint hinnénk

Mit nevezünk testképnek?

A testkép igen összetett, többféleképpen leírható fogalom. Leegyszerűsítve az egyén saját testével kapcsolatos pszichológiai élménye, annak érzelmi és tudatos megélése, a saját testhez való érzelmi viszonyulása, ami szubjektív, de a társas kapcsolatok által is meghatározott és befolyásolható. A testképünk eltérhet a valódi, objektív állapottól, érezhetjük magunkat vékonyabbnak, teltebbnek is akár annál, mint ami valós, mérhető, tapintható.

Mi befolyásolja a testképet?

A testkép nem egy állandó dolog, sok minden meghatározza, a kialakulásában a társas tanulási folyamatok, minták, viselkedés és az érzelmek tudatos folyamatai is részt vesznek. A korábbi és aktuális élmények, a környezetből érkező ingerek, behatások, pszichés folyamatok is alakíthatják.

A testkép fejlődését leginkább a referenciaszerepet betöltő felnőttek (szülők, nagyszülők, pedagógusok) és a kortárs kapcsolatokból érkező szociális összehasonlítások (pl. a korcsoportra jellemző testideálok, a média, közösségi média által mutatott minták) is jelentősen befolyásolják.

Jelentős hatása lehet a szülőktől érkező elvárásoknak, visszajelzéseknek, amelyek a kinézetre, étkezésre is irányulhatnak, de a szülők saját viselkedése, szokásai, a saját testéhez, evéshez, mozgáshoz való viszonya is mérvadó. A folyton diétázó, fogyókúrázó anyák emiatt például állandó negatív mintát adnak a kislányoknak arról, hogy nőként milyen élet vár rájuk, milyen mintának kell megfelelniük… Ezt a trendet csak erősíthetik a média, közösségi média által sulykolt irreálisan vékony vagy izmos nők szerepeltetése. Akkor is, ha az adott modellek például maguk sem néznek ki úgy a valóságban, mint a retusált, filterezett képeken. Persze a fiúk, férfiak sincsenek jó helyzetben, mert számukra gyakran csak a kockás has tűnik “elfogadottnak” a modellek, sportolók láttán.

A testképzavar hogyan okozhat evészavart?

A testtel való elégedetlenség, a testkép torz megítélése és az ezekből kialakuló testképzavarok gyakran a gyerekkori élmények, akár traumák hatására jönnek létre. Ebben lehetnek nemi különbségek is. A lányok esetében máig megszokott dolog, hogy ők több negatív és pozitív visszajelzést kapnak a testükre, jobban érzik a nyomást, hogy meg kell felelniük a külsejüket érintő kritériumoknak, ami jellemzően a karcsú, vékony alkatot jelenti. A fiúkkal szemben inkább a testi erő, teljesítmény és az izomzat a fő elvárás.

Leegyszerűsítve (mert ennél bonyolultabb a helyzet): A testképzavar magával hozhatja a különféle evészavarok megjelenését is (pl. anorexiát, bulimiát…). A sérült testképpel rendelkező gyermekek, serdülők, vagy felnőttek a tévesen megítélt testükkel való, szorongást keltő elégedetlenség, feszültség miatt az áhított testalkatot, testtömeget az evés kontrollálása, korlátozása révén igyekeznek elérni. Ezeknek az önsanyargató diétáknak, vagy akár a koplalásnak komoly kockázatai és mellékhatásai lehetnek fizikai és mentális síkon egyaránt.

Fontos: önmaguktól nem múlnak el külső szakmai segítség nélkül (pszichológus, pszichoterapeuta), s a gyógyuláshoz az egyéni terápia mellett családterápiára is szükség van, lehet.

Javaslatok a megelőzéshez, a testképzavarra, evészavarra hajlamosító trendek megtöréséhez

Ne tegyünk megjegyzéseket mások testére, testalkatára! Nem tudhatjuk, hogy ezzel nem lobbantjuk-e be valakinél a felesleges diétázáshoz/túlzott edzéshez vezető ördögi kört.

Ne tegyünk megjegyzést arra, hogy mások mennyit esznek! Nem tudhatjuk, hogy nem küzd-e az illető valamilyen titkolt evés-, testképzavarral, ami esetén ezek a „beszólások” szintén csak fokozhatják a belső feszültségüket.

Ha gyerekeink vannak, minél korábban kezdjünk el velük beszélgetni a médiában, különösen a közösségi médiában látható testideálokról, a szerkesztett, filterezett fotókról! Lássák, mi a háttere ezeknek a képeknek, reklámoknak…

Mutassunk jó példát a gyerekeknek! Ne kövessünk felesleges diétákat, figyeljünk oda, mit mondunk nekik az ételek és a testünk kapcsolatáról, a testmozgásról! Ne érezzék azt, hogy például a mozgás, sport csak arra való, hogy „elégessük a felesleges kalóriákat” és hogy „ha sütit eszünk, az bűnnek számít”!

Alakítsunk ki jó barátságot az ételekkel, étkezéssel, kérjünk szakmai segítséget, ha úgy érezzük ebben kihívásokkal küzdünk!

Ha már csak ezeket megtesszük, sokat tehetünk a jelen és a következő generáció testi és mentális egészségéért is.

Jelen írás egy rövid, tömör áttekintésre adott lehetőséget, figyelemfelkeltő jelleggel. Nem helyettesíti a szakemberrel történő konzultációt. Ha úgy érezzük, hogy mi vagy gyermekünk, családtagunk érintett lehet, ne késlekedjünk a témában jártas pszichológust felkeresni!

2023.08.15.

Kapcsolódó olvasnivalók:

Források: