Biztos, hogy mindenkinek a 160 grammos diéta a legjobb? – Az inzulinrezisztenciáról néhány szóban

Az inzulinrezisztenciáról az is sokat hallott már, akit nem érint, mivel igen gyakori és sokakat érintő szénhidrátanyagcsere-zavarról van szó. Számos tévhit is kering a köztudatban, többek között innen lehet ismert a „160 grammos diéta” is. Ezek közül tisztázunk néhányat.

Mi az az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia (IR) az agy, az izomszövet, a máj és a zsírszövet csökkent inzulinérzékenységét jelenti. Ekkor az inzulin, a hasnyálmirigy Langerhans-szigetek β-sejtjei által termelt hormon nem hat kellőképpen, nem tudja ilyenkor jól kifejteni a hatását, mert a sejtek „ellenállók” (rezisztensek) a hatásaival szemben. Az inzulin szerepe – röviden – a vérben keringő cukor (glükóz, vércukor) csökkentése azáltal, hogy segít azt a sejtekbe juttatni. A hasnyálmirigy inzulinrezisztencia esetén kompenzálásként még több inzulint termel, hogy az elláthassa a feladatát, de a végül ez a fontos szervünk kimerül, ami a glükózháztartás felborulásához vezet. Így egy idő után az inzulinelválasztás csökken, ami vércukorszint megemelkedéséhez vezethet.

Mitől alakulhat ki?

Az inzulinrezisztencia kialakulásában erre hajlamosító genetikai tényezők mellett környezeti hatások is szerepelhetnek: például a stressz, a mozgásszegény életmód, a helytelen, rendszertelen, finomított szénhidrátokban gazdag étrend.

Van rá gyógymód?

Az inzulinrezisztencia kezelésében négy fő pillért különítünk el orvosi (gyógyszeres), a dietetikus által vezetett táplálkozási, a mozgási és a lelki pillért. Ezek együttesen, egymás hatását kifejtve segítenek az állapot rendezésében, karbantartásában és az IR okozta testi-lelki problémák (pl. (fáradékonyság, elhízás, gyakori fertőzések, bőrproblémák, termékenységi nehézségek) kezelésében.

Kiket érinthet?

A tévhitekkel ellentétben az inzulinrezisztencia nem csak a túlsúlyos vagy elhízott egyéneket érinti, hanem a normál testtömege rendelkezőket is, sőt akár a sovány embereket is. Ráadásul nemcsak nőknél, de a férfiaknál is előfordulhat.

Hogyan alakul az étrend?

Az inzulinrezisztencia étrendi terápiájában egy időben igen elterjedtté vált a 160 grammos étrend vagy diéta, ami azt jelenti, hogy az étrend naponta 160 gramm szénhidrátot tartalmaz. Ez a mára már megdőlt elv azonban egy erős leegyszerűsítés és általánosítás is, ami sokakat el is riaszt attól, hogy belekezdjenek az étrendjük átalakításába akkor, amikor az inzulinrezisztencia diagnózist megkapták. 

Fontos hangsúlyozni, hogy kortól, nemtől, testalkattól, a fizikai aktivitástól, munkavégzéstől, az egészségi állapottól függően a naponta javasolt szénhidrátmennyiség ettől eltérhet: lehet kevesebb is, de jellemzően inkább több, mint 160 gramm. A 160 gramm szénhidrát már egy csökkentett energiatartalmú étrendet jelent, amelynek követése hosszútávon nagy kihívásokat jelenthet azok számára, akik korábban ennél jóval többet ettek. 

Nem beszélve arról, hogy ha valaki hirtelen és drasztikusan csökkenti a napi szénhidrátfogyasztását (pl. az élettanilag szükséges 120-130 gramm/nap alá), akkor kellemetlen mellékhatásokkal is találkozhat (pl. gyengeség, enerváltság, mentális problémák, koncentrációs zavarok, édesség utáni vágy, stb.), ami tényleg eltántoríthatja attól, hogy tartósan változtasson a korábbi kedvezőtlen (pl. rendszertelen) étkezési szokásain.

Az étrend összeállításában nem kizárólag a szénhidrát mennyisége, hanem a minősége és a napi szintű elosztása is nagy fontossággal bír. A glikémiás index és akár a glikémiás terhelés fogalmak megismerése emiatt is lényeges, mivel csak önmagában az elfogyasztott szénhidrát grammjainak számolgatása nem vezet megoldásra, sőt, akár tévútra is vihet. Előtérbe kerülnek a hozzáadott cukrot nem tartalmazó, rostdús, a vércukorszintet lassabban növelő élelmiszerek, ételek, italok.

Az egyénre szabott étrend összeállításához dietetikussal történő közös együttműködés javasolt, ne kövessük a barát, szomszéd, családtag diétáját!

Hogyan előzhetjük meg az IR kialakulását?

Az általánosan javasolt, egészségmegőrző étrendi szokások, a rendszeres fizikai aktivitás (ami vegyesen tartalmaz állóképességet és izomerőt is növelő mozgásformákat), az elegendő, jó minőségű alvás, a stressz megfelelő mértékű kezelése, a lehetőségekhez mért csökkentése mind hozzájárulhatnak a meglévő genetikai hajlam ellenére is az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség kockázatának csökkentéséhez.

Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)

2023.09.06

Kapcsolódó olvasnivaló:

Források:

Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége: Táplálkozási Akadémia Hírlevél: Kell-e félnünk a szénhidrátoktól egészségben, betegségben?

Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége: Táplálkozási Akadémia Hírlevél: Inzulinrezisztencia.

Breyer Helga, Zentai Andrea. Inzulinrezisztencia és policisztásovárium-szindróma életmódi kezelése.

Share This