Mark Manson amerikai blogger és író gondolatai nyomán nemrég a szokásaink erejét vizsgáltuk meg . Az újév pedig az új fogadalmak időszaka: ilyenkor szoktak maguknak sokan ígéretet tenni, hogy „megváltoznak”. Ahhoz, hogy megváltozzunk, azt is tudni kell, kik vagyunk most, és miért kötődünk valamihez érzelmileg – de jópár dolgot sokkal könnyebb véghezvinni, ha nem gondoljuk túl.
Manson – mint oly sokan – nótórius későnkelő volt. A késői ébredés után nehezen lendült formába, végigkísérte a „késésben vagyok” érzése, amitől késő éjjelig dolgozott, hogy másnap ismét fáradtan és későn ébredjen, majd a hétvégén az egész heti stresszt valamilyen piálós-bulizós szombat estébe fojtsa. Ennek ellenére fiatalon elég jól boldogult a karrierjével, és csak harmincéves kora után jelentkeztek hatékonysági problémák – amikorra ezt a rémes szokást már a személyisége részének gondolta, olyan kijelentésekkel együtt, hogy „hát én nem vagyok afféle koránkelős ember”.
Egészen addig nem szabadult ettől, amíg le nem hámozta magáról ezt a rutint, és nem döntötte el, hogy ez nem az „éntudatról” szólt. Tanácsa minden ilyesmivel küzdőnek: hagyd ki „magadat” az efféle döntésekből, ne csinálj belőle önazonossági problémát. Tedd fel magadnak a kérdést: „Hasznos ezt megtenni?” – és ha a válasz „igen”, akkor egyszerűen tedd meg. Ha elsőre nem sikerül, de még mindig hasznosnak tűnik, fuss neki még egyszer. Ha pedig már nem tűnik hasznosnak, hagyd abba. Szerinte nem „produktív emberek” vannak, hanem emberek, akik gyakran csinálnak produktív dolgokat. Nem „szeretetreméltó” emberek vannak, hanem akik gyakran tesznek úgy, hogy nem tűnnek mások szemében önző hólyagnak.
Amikor „fél év múlva új én” vagy „innentől megváltozom” címmel indul neki valaki valamilyen elhatározásának, félő, hogy amiatt fut majd vakvágányra, mert a személyiségével, a jellemével, az identitásával azonosít bizonyos cselekvéseket. Nem magát kéne általában megváltoztatnia (mit is jelent az „én” aminek meg kéne változnia?), hanem búcsút kéne inteni pár hiedelemnek, ami alapján valaki önmagát például a szokásaival vagy szerepeivel azonosítja. Ráadásul az „önmegváltoztatásra” ugyanúgy rá lehet függeni, mint az alkoholra vagy a cigarettára – és máris a saját farkát kergető kutya helyzetébe kerültünk. Te nem a „dohányos ember” vagy, hanem aki azt választotta, hogy dohányzik, nem a „sütizabáló ember”, hanem aki évek óta úgy dönt, hogy betöm az arcába még egy-két-öt szeletet a tányérról. A cselekedeteink számítanak, nem pedig a köréjük épített önazonosság-hiedelmek, vagy hogy minek látnak épp minket mások.
Ha kijelentjük, hogy „innentől minden héten el akarok menni edzőterembe”, az nem azonos azzal, hogy „itt az ideje, hogy megváltozzak, és olyasvalakivé váljak, aki minden héten elmegy az edzőterembe”. Az első eset egyszerű: el akarsz menni az edzőterembe, tehát elindulsz (vagy nem). A második esetben viszont azt mondod ki, hogy újra fel kell találnod magadat ahhoz, hogy elmenj az edzőterembe – ennek minden érzelmi cipelnivalójával együtt. Ha mégis sikerül (általában nem), a jutalom a nagyszerű érzés, hogy „új emberré” váltál –amíg nem érzed valami miatt ismét pocsékul magad, és nem akarsz újra „megváltozni” – egy idő múlva már terapeutát is bevonva a játszmádba.
Manson szerint ne bonyolítsuk túl: életünk számos akció és döntés hosszú sora. A többségnél számos akció vagy döntés cseppet se ideális, de simán lecserélhetjük őket jobb akciókra és döntésekre.
Egy másik írásában pedig arra figyelmeztet: bár sokan ígérgetik, hogy csodamódszerükkel rövid időn belül „új ént” faragnak belőled, és még a mosdódban is gyémántok lesznek, lehet, talán ezt szeretnéd hallani, de valószínűleg nem erre van szükséged. Szükséged azokra a jobb döntésekre és lépésekre van, amiket már ma akár meg is tehetsz: például hogy új, egészséges étrendet próbálsz ki, vagy elmész (ja, nem mész el, mert zárva van :D) abba a fránya edzőterembe, illetve edzőterem híján a parkban futkosol, ha nem esik. Otthon hagyva azt a hiedelmedet, hogy „én nem vagyok olyan, aki parkokban futkos vagy edzőterembe megy” vagy „én nem vagyok olyan, aki salátát vacsorázik”. Honnan is tudhatnád, ha meg sem próbáltad, és miért döntötted el előre, hogy rosszul érzed magad tőle, ha valóban meg vagy róla győződve, hogy ezek valójában jó és hasznos dolgok? És egyáltalán, ki az az „én”, aki „olyan” (vagy másmilyen…)?
Mielőtt filozófiai mélységekbe jutnánk, ajánlanánk inkább egy tál friss salátát.
Lajkó Éva
2021.01.06.
(Forrás: https://markmanson.net/stop-trying-to-change-yourself; https://en.wikipedia.org/wiki/Mark_Manson)
