Az utóbbi időszakban az ehető rovarok híre borzolta a kedélyeket. Érdemes tisztázni néhány félreértést a témával kapcsolatban.
A rovarevés igen megosztó, erős érzelmeket, indulatokat keltő téma.
Nem is újkeletű dolog, hiszen a világ számos országában esznek rovarokat és belőlük készült ételeket, élelmiszereket. A mi térségünkben azonban ennek nincs kultúrája, új élelmiszernek számítanak, Ide kapcsolódik annak említése is, hogy léteznek olyan adalékanyagok, például színezőanyagok, amelyeket rovarokból vonnak ki.
Ezek közé tartozik például a szárított, megtermékenyített, nőstény pajzstetvek közé sorolt bíbortetűből kivont, színezékként alkalmazott kármin (E120), vagy a lakktetű nőstényeinek gyantaszerű váladéka, a fényezőanyagként használt sellak (E904). Mivel ezeket feldolgozott formában használja az élelmiszeripar, a fogyasztók nagy része pedig nem volt (eddig) teljesen tisztában ezen anyagok forrásával, így erről nem esett annyi szó mostanában, mint például a tücsöklisztről.
Az Európai Unióban eddig 4, új élelmiszerként elfogadott ehető rovarfaj (közönséges lisztbogár, keleti vándorsáska, házitücsök, alombogár) kerülhet a csomagolt élelmiszerekbe (fagyasztott, porított vagy szárított formában) úgy, hogy a rovartartalom egyértelműen kiderüljön az összetevők között.
Miért a rovarok?
A Föld lakossága az előrejelzések szerint 2050-re elérheti a 10 milliárdot, s ennyi embert nem tud ellátni elegendő élelmiszerrel. Emiatt kerültek fókuszba a különféle alternatív fehérjeforrások, köztük a rovarok is.
A rovarok potenciális fehérjeforrásként szolgálhatnak, mert jól hasznosíthatók, kellő módon emészthetők előzetes feldolgozás alapján. Fehérjetartalmuk mellett a többi tápanyag, így például a zsírok, zsírsavak, vitaminok, ásványi anyagok, rostok terén is kiemelkedően jó adatokkal bírnak a különféle, ehető, bevizsgált rovarok fajtól is függő mértékben.
A rovarok ellenőrzött körülmények között történő termesztésével rövid idő alatt, gazdaságosan, az állattenyésztéshez képest jóval kevesebb víz felhasználásával és kisebb terület bevonásával érhető el eredmény, ami fenntarthatósági szempontból jelentős előnynek számít.
Mik az esetleges kockázatok?
A rovarok fogyasztásának lehetséges hátrányai közé az tartozik, hogy a rovarok fehérjéi potenciálisan (kereszt)allergiás tüneteket okozhat azoknál, akik a rákfélékre és az azokból készült termékekre, ill. az atkákra allergiásak. Emiatt is kötelező feltüntetni a csomagoláson a rovarok jelenlétét, hogy az allergiások (és azok is, akik nem kívánnak rovarokat enni) időben tájékozódhassanak erről a tényről.
„A lisztbogár lárvát és az alombogár lárvát tartalmazó élelmiszerek csomagolásán fel kell tűntetni, hogy az összetevő allergiás reakciókat válthat ki azon fogyasztóknál, akik ismerten allergiásak a rákfélékre és az azokból készült termékekre, valamint a poratkákra.
A házi tücsköt és a keleti vándorsáskát tartalmazó élelmiszerek jelölésén fel kell tüntetni, hogy az összetevő allergiás reakciókat válthat ki azon fogyasztóknál, akik ismerten allergiásak a rákfélékre és a puhatestűekre és az azokból készült termékekre, valamint az atkákra.” Forrás: NÉBIH
„De hát ez gusztustalan!”
Természetes dolog, hogy arra, ami új, szokatlan, undort keltő, arra tagadással, ellenállással reagál a hazai lakosság nagy része. Az eddigi felmérések legalábbis ezt mutatják. Minden ilyen jellegű újításhoz idő kell, s a rovarevés még valószínűleg sokáig inkább egy határterülete lesz az étrendünknek.
A lényeg: nem kötelező rovarokat enni. Egyfajta lehetőséget, alternatívát jelenthetnek, elősegítve a túlnépesedés okozta élelmiszerválság enyhítését, az étrend változatosabbá tételét. Az állati eredetű táplálékok fogyasztásának csökkentése (különösen például a szarvasmarháké) és a vegyes, változatos, szezonális növényi alapanyagokban gazdag, helyi viszonyoknak megfelelő, összefoglalóan fenntartható étrend rovarok nélkül is megoldható. Ez önmérsékletet, tudatosságot igényel a többi, jelenleg megszokott fehérjeforrás fogyasztásában.
Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal is, hogy a Föld a jelenlegi trendek és tendenciák alapján nehezen tudja majd kiszolgálni az egyre több ember energia- és tápanyagszükségletét. A változtatás az egyes egyének, közösségek, országok közös feladata.
Schmidt Judit dietetikus (Youteefool)
2023.04.17
Kapcsolódó olvasnivalók:
https://www.vesebetegdieta.hu/tippek-a-feherjeszegeny-etrendhez/
Források:
Anna Jansson, Åsa Berggren: Insects as Food – Something for the Future? A report from Future Agriculture. Uppsala, Swedish University of Agricultural Sciences (SLU). 2015
