A hazai és a nemzetközi konyhában is alapételek a tésztaételek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy valamilyen formában mindenki szereti őket, beszéljünk akár a magyar konyhában hagyományosnak tekinthető édes ízvilágú tésztaételekről, mint pl. a mákos, diós, darás tésztáról, vagy a sós, például káposztás vagy krumplis tésztáról, esetleg az olasz gasztronómiából hozzánk begyűrűzött paradicsomos-pestós-húsgombócos vagy az egyre népszerűbb ázsiai tésztaételekről.
A kenyér, a rizs, a krumpli mellett – bizonyos tévhitek miatt – sajnos a tésztaételek is a negatív megítélésű ételek közé tartoznak. Sokan gondolják, hogy a tészta nem “egészséges”, hogy nem fér bele a kiegyensúlyozott étrendbe, és az elsőként mondanak le róla a fogyókúrába kezdők. Rossz megítélése annak köszönhető, hogy a száraz tészták relatív magas energia- és szénhidráttartalmúak: 100 g száraztészta ~370-380 kcal, és ~75 g szénhidrátot tartalmaz. Arról már ritkábban esik szó, hogy egyébként nagyon jó növényifehérje-források, fehérjetartalmuk: ~11-13 g.
Egy-egy élelmiszert, ételt nem ítélhetünk meg egy tulajdonsága alapján. Nem deklarálhatunk jónak vagy rossznak egy alapanyagot kizárólag az energia- vagy a szénhidráttartalma miatt. Ezek a tulajdonságok pusztán tények, nem ítélkezésre alapot adó jellemzők. Érdemes mindig szem előtt tartanunk, hogy energiára és szénhidrátra mindannyiunknak szüksége van az életben maradáshoz. Nem mehetünk el az egyéb, pozitív jellemzők mellett, mint pl. hogy a tésztaételek megfizethetőek, hogy hétköznapi alapanyagból, gyorsan, egyszerűen elkészíthetőek, kitűnő megoldások gyors ebédnek, vacsorának, általában a gyerekeknél is befutók és munkahelyi ebédként is megállják a helyüket.
A tésztaételek fogyasztásánál – csakúgy egyébként, mint minden más ételnél – kulcskérdés az adagnagyság, azaz, hogy mennyit eszünk belőle. Ha ennek számunkra jelentősége van, akkor az elfogyasztott mennyiség energia-, fehérje- ill. szénhidráttartalmát mindig számoljuk be a napi bevitelbe.
Energia- és szénhidráttartalomban nincs érdemi eltérés az egyes tésztafajták között (és persze az is mindegy, milyen alakú a tészta), a durumbúzából ill. teljes kiőrlésű liszt felhasználásával készült termékek szénhidráttartalma lassabban szívódik fel. A gluténmentes tészta önmagában nem garancia sem az egészségünk megőrzésére, sem testsúlyunk csökkenésére, ezért ha nem vagyunk cöliákiások, akkor nem szükséges ezeket választanunk. Ha ázsiai tésztaételeket kívánunk, használhatunk tojással készített kínai típusú tésztát vagy rizstésztát vagy akár hajdinából készült soba tésztát.
Szintén fontos a tésztaételeknél, hogy lehetőleg ne fogyasszuk őket magukban. Tisztában vagyok vele, hogy a kisgyerekeken kívül viszonylag kevesen szeretik az üres tésztát – ráadásul lehetőleg hidegen -, de ha a tésztaételünkre csak egy kanálnyi paradicsomszószt teszünk, akkor kb. ugyanott vagyunk. Figyeljünk oda, hogy tésztával készült ételeink lehetőleg tartalmazzanak mindig magas telítőértékű fehérjét, hiszen így biztosíthatjuk, hogy az étkezéssel jól is lakunk. Pár példa erre: bolognai ragus/tonhalas/mozzarellás spagetti, ázsiai pirított tészta fűszeres csirkemellcsíkokkal/lazaccal/pirított tofuval.
Tovább növelhetjük tésztaételeink telítőértékét, ha (sok) zöldséggel kísérjük. Ez lehet pl. egy mediterrán típusú saláta a bolognai tésztánk mellé, wokban pirított zöldségek az ázsiai ételünkhöz, vagy friss, szezonális zöldségek a tésztasalátánkba aprítva, vagy egy nagy adag savanyúság a krumplis tésztánk mellé.
A magyar konyha tipikus édes tésztaételeinél a fenti javaslatok nehezen érvényesíthetőek. Ha ezeket fogyasztjuk ebédre, akkor javaslom, hogy első fogásként egy zöldségekben gazdag levest tervezzünk az ebédhez, és a nap többi étkezésénél is figyeljünk oda a megfelelő zöldségbevitelre.
2021.08.12.
