Most, hogy azokra emlékezünk, akik már nincsenek velünk, sokféle módon felidézhetjük őket, emlékezhetünk rájuk. Van, akinek az ízek, illatok hoznak vissza hangulatokat, régen történt eseményeket és rég elvesztett családtagokat, ismerősöket.
Ha a nagymamának volt esetleg egyedi sütemény-vagy ételreceptje, vagy valamilyen egyedi módon „variált” meg egy közismert ételt, érdemes az étel, desszert receptjét megőrizni úgy, hogy ha kedvünk tartja, újra elkészíthessük. Már nem csak füzetbe gyűjthetjük ezeket, hanem elektronikus szakácskönyvbe is. Az ALSAD is felkínálja azt a lehetőséget, hogy egyedi receptünket a recepttárba illesszük: még ha mással nem is tudjuk ezt megosztani (így tudjuk garantálni, hogy a nyilvános recept-tár csak dietetikusok által jóváhagyott fogásokat tartalmazzanak), de magunknak, családi körben megőrizhetjük – és az alkalmazás azt is megmutatja, mennyi kalóriát, szénhidrátot, tápanyagot tartalmaz a gyerekkorunkban oly kedvelt fogás.
Az sem feltétlenül baj, ha a régi családi receptet nem a „reformkonyha” ihlette: ritkán, ünnepi alkalmakkor fogyaszthatunk ilyeneket is, amennyiben a szervezetünk nem tiltakozik ellene. Csak legyünk tudatában, beleillik-e általános életrendünkbe, diétás céljaink megvalósításához megfelelő-e. Ha igen, fogyasszuk akár gyakrabban, ha nem, maradjon meg az ünnepi emlékezés perceire.
Lajkó Éva
2020.11.01.
